Kihasználtság: A rendelői kihasználtság azt mutatja meg, hogy a meghatározott időszakra rendelkezésre álló időpontok vagy munkaidő mekkora részét foglalják le, illetve veszik ténylegesen igénybe a páciensek.
A mutatót kétféleképpen érdemes értelmezni. A foglalt időpontok aránya a naptár telítettségét mutatja, míg a megjelent páciensek vagy a ténylegesen ellátással töltött idő aránya a megvalósult igénybevételt. A két érték eltérhet lemondás, meg nem jelenés vagy utolsó pillanatban felszabaduló időpont miatt. Kapacitáskihasználtságnál a tényleges tevékenységet a rendelkezésre álló kapacitáshoz viszonyítsa.
Az összehasonlítható méréshez előre rögzítse az időszakot, a vizsgált szolgáltatót vagy telephelyet, valamint a számláló és a nevező jelentését. Például a foglalt időpontok számát eloszthatja az adott időszakban valóban foglalható időpontok számával. A szünetet, szabadságot vagy adminisztrációra fenntartott időt ne számítsa foglalható kapacitásnak, ha az a naptárban nem állt a páciensek rendelkezésére.
A magas kihasználtság önmagában nem bizonyítja, hogy a rendelő működése megfelelő: a mutató nem jelzi a várakozási időt, a lemondásokat vagy azt, hogy marad-e mozgástér sürgős szervezési igényre. Javaslom, hogy a kihasználtságot a lemondásokkal és a meg nem jelenésekkel együtt kövesse. Az időpontok kezeléséhez kapcsolódó további szempontokat a lemondások csökkentéséről szóló cikkben és a recepció munkaterheléséről szóló cikkben találja.