Szerepkörös jogosultság: A szerepkörös jogosultság (angolul role-based access control) azt jelenti, hogy egy rendszerben a felhasználók nem egyenként, hanem szerepkörük szerint kapnak hozzáférést, így a recepció, az asszisztens, az orvos és a tulajdonos mind csak a munkájához szükséges adatokat látja.
Egy rendelőben tipikus felosztás: a recepció látja a naptárt, az elérhetőségeket és a foglalásokat; az orvos és az asszisztens a saját pácienseik egészségügyi adatait; a tulajdonos a riportokat és a számlázást; a külső könyvelő csak a számlákat. Új munkatárs belépésekor elég a szerepkört megadni, kilépéskor pedig egy mozdulattal visszavonható minden hozzáférés.
Az elv a GDPR 32. cikkéből következik, amely a kockázattal arányos technikai és szervezési intézkedéseket kér, valamint az adattakarékosság elvéből. Közös felhasználónév és jelszó használata ezzel nem fér össze, mert utólag nem deríthető ki, ki mit csinált.
Szoftverválasztáskor érdemes megnézni, hogy a szerepkörök testre szabhatók-e, és hogy a jogosultság-változások is naplózódnak-e.
A jogosultságokat évente érdemes átnézni, mert a munkakörök változnak, és a régi hozzáférések gyakran megmaradnak.